Szily László írásait sokan azért szeretjük, mert tárgyilagosan nekimegy bármelyik politikai-, vagy egyéb oldalnak. Ráadásul egyéni, bulvárosan könnyen befogadható stílusban. Emellett öniróniától, sőt önkritikától sem mentes. Például, amikor teljesen jogosan számonkérte az elismert szépíróktól, hogy nem merték megírni a magyar érettségi írásbelit, viszont a saját, kissé lepontozott dolgozatát és annak „tanári" értékelését lehozta.

Rezešováról szóló posztja – amiben a magyar sajtót szapulja, amiért a négy ember halálát okozó BMW-s gázolónőre ráaggasztották a „szlovák milliomosnő" eposzi jelzőt – viszont szerintem mellément.

Advertisement

Arról kár vitt nyitni, hogy a sajtó (pláne a bulvárabbik többsége) előszeretettel címkéz. Gyakran szellemesen, mint pl. Szily László is teszi a „Rogán Vuittóni"-zással.

Advertisement

Eva Rezešová viszont cselekedeteivel teljes egészében rászolgált a „szlovák milliomosnő" jelzőre. Még akkor is, ha netán ereiben magyar vér is csordogál, és ha a családon belül állítólag magyarul beszélnek és azok a bizonyos milliók az eredeti tőkefelhalmozó apja halálát követően jelentősen megcsappantak.

Rezešová felelőtlenül egy tragikus balesetet idézett elő. Négy ember halt meg miatta. Mit tett ő ezek után? Az összes létező jogi lehetőséget megragadja, hogy akár még meg is úszhassa az ügyet egy felmentő ítélettel. Mi ebben a furcsa, ki nem tenné ezt? Való igaz, szinte mindenki ezt tenné, de azért vannak kivételek. Pontosan a halálos kimenetelű közlekedési balesetek okozói közül kerülnek ki leginkább olyanok, akik őszinte, tevőleges megbánást tanúsítanak. Akik beletörődnek az ítéletbe, vezekelni akarnak és elfogadják a rájuk első fokon kimért börtönbüntetést.

Advertisement

E helyett mit tett Eva Rezešová? Sergio Cattani nickű olvasó a Szily-cikkhez írt kommentjében elég jól összefoglalta: „Felmentésért folyamodott, ami azt jelzi, hogy szerinte nem érdemel semmilyen büntetést azért, amit tett, és ott folytatná az életét, ahol abbahagyta azon a reggelen, amikor a felelőtlensége és ignoranciája miatt halálra égett négy ember… ez a nő ártatlannak gondolja magát, azt szeretné elérni, hogy felmentsék. Őszintén, ennél arrogánsabb dolgot el sem tudok képzelni… Aki a megbánás legapróbb jelét sem mutatja, a szenvtelen hangon elhadart hivatalos bocsánatkérésen kívül, az ne várjon hátba veregetést."

Ráadásul Eva Rezešová az összes jogi lehetőséget kimeríti, éspedig ennek a költségét egy átlagos vagyoni helyzetű vádlott nem engedhetné meg magának, vagyis a „milliomosnőzés" való igaz, hogy nem kimondottan politikai korrekt jelző, de Eva mindent megtesz azért, hogy egy gazdag nő allűrjeit kérjük számon rajta.

Advertisement

„Szlovák milliomosnő", holott lehet, hogy félig-meddig, vagy tán egészen is magyar? Miért nem jár neki a PC-bb „szlovákiai" jelző?-kérdezi Szily. Egyrészt a „szlovák" egyszerűbb, másrészt pertaktikai okokból végig tolmács útján, szlovákul beszélt (kivéve akkor, amikor azt állította volt férje, hogy nem jó anya, ekkor gyorsan és szenvedélyesen, magyarul cáfolt). Így időt is nyer, amíg a tolmács fordít, ki nem élne ezzel a lehetőséggel? Ha visszatérek ahhoz a gondolatmenetemhez, hogy ebben az ügyben a tevékeny megbánás – amit sajnos nem látunk –, jelentősen javítaná Rezešová megítélését, akkor ha az egyértelmű, könnyen megérthető, rövid kérdésekre magyarul válaszolna, úgy valóban fairebb volna őt szlovákaiként emlegetni, még ha az nehézkesebb is. Így viszont ne sajnáljunk senkit sem azért mert szlovákozzák, hiszen állandóan szlovákul válaszol a magyarul feltett kérdésekre, holott magyarul is tud. Szily a cikkében arra akar kilyukadni, hogy a széparcú, ápolt és filigrán Eva Rezešovára aggatott „szlovák milliomosnő" eposzi jelzővel a sajtó azt sugallja, hogy kéremszépen egy „szemét, gazdag szlovák kurva" (Szó szerinti Szily-idézet) végzetesen felelőtlen kalandjairól szólnak most a hírek.

Azt állítani, hogy az olvasók a „szlovák milliomosnő" jelzőről tűpontosan arra asszociálnának, hogy az illető „szemét, gazdag szlovák kurva", szerintem közel akkora túlzás, mint Teczár Szilárd érvelése, miszerint, ha a nők nem vesznek belépőjegyet a Dobozban, akkor a férfiak tárgyiasított, szexuális prédának nézik őket és az ingyenbelépő kvázi kapudrog a begináztatáshoz, majd az önkívületbe esett kettes személyi számúak megerőszakolásához. Teczár és különösen Szily jó tollú, értelmes, felvilágosult publicista, de kissé tompította éleslátásukat valamiféle rózsaszín gender-köd. Kicsit több Bukowskit és majd elmúlik.

Advertisement

Hogy jön ide Orbán?

A hatásvadász címben mégis van logika: Orbánt azzal vádolják, hogy nem demokrata, hanem diktátor. Orbántól a populizmus cseppet sem áll távol, de ennek ellenére betartja az írott demokratikus szabályokat, ám szinte mindig elmegy a falig. Olyan, mint a sportban egy kellemetlen ellenfél, aki betartja ugyan a játékszabályokat, ám az összes piszkos trükköt beveti. Ezért egy nagyvonalú, fair ellenfél nem szívesen küzd meg vele, de ha nemtudja elkerülni és veszít, óvnia esélytelen. Vagy akár egy jogkövető pszichopatához is hasonlíthatnánk, aki pusztán azért nem követ el bűncselekményt, mert azt a törvény bünteti. Mivel erkölcsi gátjai nincsenek, ha holnaptól kikerülne az emberölés a Btk-ból, akkor gondolkodás nélkül lelőné kellemetlenkedő haragosát.

Advertisement

Rezešová is ezt teszi. Jogi stábjával minden trükköt bevetnek. Mivel vádlottként nem terheli az igazmondási kötelezettség, hát azt is képes volt előadni, hogy a fejtetőre borult autóban sokkos állapotban, tévedésből húzta meg a vodkásüveget (aminek a kupakját lecsavarni is elég komoly teljesítmény egy felborult kocsiban), mert azt hitte, hogy az víz.

Orbán viszont nem követné el azt a stratégiai hibát, hogy a böri helyett elrendelt háziőrizethez egy puccos lakóparkban bérel apartmant. A szolid Volkswagen kisbusszal közlekedő miniszterelnök tuti, hogy inkább egy sokadik kerületi ötven négyzetméteres panelt választana, vagy egy régi, belvárosi bérházban bérelne lakást és nem dob fel magaslabdát a populista Tóniknak. Látszólag ennek nincs jelentősége, hisz visszakerült előzetesbe, azonban egyrészt ha nincs a sajtóban felkapott, hivalkodó bérlemény, akár maradhatott is volna. Lévén a bírák is emberből vannak, bevallatlanul is motiválhatta őket a döntéshozáskor e tény. És hát a másodfokon eljáró bírói tanácstagok is emberből vannak. Nyilván ők sem fognak erről sehol egy mukkor sem mondani, de döntéshozáskor a belső motiváció is számít.

Advertisement

Dr. Melegh Gábor-ügy van itt legfőképpen

Szily cikkében védelmezi a gazdag vádlottat, hiszen a törvény előtti egyenlőség elve alapján őt emiatt hátrány nem érhetné. Ebben teljesen igaza van. Legtöbb esetben – mint Rezešováéban is –, azonban a gazdagnak több esélye van egy kedvezőbb ítéletre, mint a szegénynek. Gondoljuk csak el, ha egy átlagos egzisztenciával bíró valaki kerül ilyen helyzetbe, ráadásul külföldön. Aligha tudna a családja topügyvédeket, a legnagyobb névnek számító szakértőt és ha nem is a szó rogáni színvonalán értett budai luxusapartmant, de egy, az átlagosnál jóval nívósabb és drágább pesti apartmant bérelni. (Szily is azzal érvel, hogy miért van bármilyen jelentősége annak, ha a háziőrizetben jóval jobb körülmények között él, mint egy szegény. Ez valóban véleményes kérdéskör, de valahol a háziőrizet is a büntetés része, hiszen ha jogerősen elítélik, ha nem is egy-az egyben alapon, de a letöltendő büntetésbe beszámításba kerül.)

Advertisement

A jogászok csűrnek-csavarnak, a tanúk vagy jól látták a dolgokat és jól emlékeznek azokra, vagy nem, míg az igazságügyi szakértők szakvéleménye egy bírósági perben a leginkább egzakt, kétszer kettő egyenlő négy-típusú elem, gondolnánk. Ez valójában szinte sosincs így. A szakvélemények között olyan eltérések lehetnek, ami súlyos években mérhető. Jelen ügyben a Rezešová-stáb meg tudta fizetni azt az igazságügyi közlekedési szakértőt, aki Magyarországon a legnagyobb tekintély. Ezzel önmagában még nem lenne gond. Azzal már annál inkább, hogy Dr. Melegh Gábor az ügyet elsőfokon tárgyaló bírónővel közösen írt szakkönyvet, azzal pedig még inkább, hogy a tárgyaláson elhallgatta, a Rezešováék megbízásából, számukra a többi szakértőtől kedvezőbb szakvéleményének az elkészítésekor nem csak egy széleskörben alkalmazott szoftvert használt, hanem azt, a saját fejlesztésű szoftverét is, amit a résztulajdonában álló cége forgalmaz, és amit ő maga auditált, természetesen más mezben játszva: mint a budapesti műszaki egyetemen a gépjárművek tanszékvezető oktatója.

A szépség áldozata?

Eva Rezešovára egyáltalán nem passzol Uhrin Benedek: A szépség áldozata című regényének a főszereplőjére illesztett jelző. Szily méltatlan a magyar sajtóval, amikor kimaxolja a Rezešováról megjelentetett cicis képet. A per alatt ugyanis folyamatosan a sportos, fiatalos, ám visszafogott toalettű vádlottról készült fotók jelentek meg a magyar médiában. Rezešová valóban szebb, mint a nők átlaga és (legalábbis szerintem) ízlésesen öltözik. Ám (a ráadásul nem túl nagymellű) nőre a mindenét kipakoló, „buja, csöcsös-kurva" toposzt még a vérbulvárok sem aggatták. Rezešová életében annak, hogy a vasmunkásként kezdő, majd a Meciar-éra kétes privatizációi alatt meggazdagodó apjának köszönhetően az átlagot jóval meghaladó jómódban nőtt fel, valóban voltak hátulütői is. Magánélete eléggé szerencsétlenül alakult, ám az anyagi javaknak mégis, amikor csak tehette, az előnyeit élvezte. Akkor is, amikor elkövette élete legnagyobb hibáját. Bevágta magát kacsalábon forgó BMW-jébe és kövér gázzal, piásan okozott egy szörnyű balesetet, majd az ügyvédeket és a szakértőt vastagon megfizette, a házi őrizethez egy, az átlagos bérleményeket messze meghaladó apartmant bérelt. Vallomást, az ominózius kirohanásától eltekintve végig szlovákul tett. Hát kire illik akkor, ha nem őrá a „szlovák milliomosnő"-eposzi jelző?

Share This Story

Get our newsletter