Megnéztem a megújult Kossuth teret és tényleg fasza. Legalábbis amit láthattam belőle, mivel a kordonrács csak holnap reggel kerül le a "műveleti területről."

Szily részletesen beszámolt tegnap, bőséges képillusztrációval. Sorai közül azt olvastam ki, hogy a legjobb a felújításban: nem barmolták el valami forradalmian újragondolva a teret.

Advertisement

A felújítás a reggeli nemzeti ünnepre csak részben készül el. A Nagykörút felé eső részen még egy ideig eltart, amíg a mélygarázs körüli munkálatokkal végeznek. Ma koradélután egy emelődaruval egy olyan, mattfekete, kis négyzet alakú kukucsskálónyílásos ajtószárnyat emeltek a magasba, hogy azt hittem, a Terror Háza tart légibemutatóval összekötött promóciót.

A díszkő szabályosan lerakott, megnyugtatóan unalmas, betonszürke monotóniája szerintem is telitalálat. Nem vonja el a figyelmet az önmagában is káprázatos épületről. Ráadárul a beépített, intelligens párologtató-rendszerrel többet tud, mint amit mutat. Soha nem éreztem még ennyire skandinávnak magunkat. Rosszul lerakott - menet közben okosba' széthordott - harsány díszkövezés helyett végre nem EU-s pénzt lopunk, hanem a maga puritán egyszerűségével és járókelő-barát kényelmi funkciójával az ott lézengőknek kedveskedünk a forróbb napokon is.

Ami a legjobb, az persze csak ideiglenes, de aki teheti, még most menjen és nézze meg: A fekete lepelbe csomagolt Kossuth-szobornak szerintem is mindig így kellene maradnia, legfeljebb évente egy hétre lehessen leplezetlenül gyönyörködni Kossuth nagyságában. Sokkal erősebb lenne az üzenete, Kossuth pedig egyébként is meglehetősen torgyáni figurája történelmünknek a maga populista sumákságaival. Kossuth azért sokkal tehetségesebb volt Torgyánnál, ám önmagában ezzel a teljesítménnyel ezeregyszáz éves törtémelmünk több százezer államférfiai közé sem lehetne beférni.

Advertisement

A szürke zászlót viszont már nem láttam lobogni :-(

Csupán a csupasz zászlórúd meredezett a magasba és kénytelen vagyok beérni a 28 néyzetméteres tesztzászló korábbi felvételeivel.

Advertisement

Én azok az ős Cink-olvasók közé tartozom, akik a mai napig nem tudták feldolgozni a Cink fejlécéből eltüntetett, funkciótlan szürke téglalap fájó hiányát.

Advertisement

A parlament előtt lobogó szürke zászló kárpótolt volna, de már vége a zászlóteszt-időszaknak.

Advertisement

Pedig ha rajtam múlna, a nemzeti ünnepek kivételével (amikor is felváltaná a magyar trikolor) mindig ott lobogna a Szürke Kisemberek Szürke Zászlaja. Kedvenc Nemzeti Rajzfilmhősöm, Gusztáv világát idézi. Homogén, szürke zászlaja a világon senkinek sincs, pedig egy szürke zászlóval lehetne méltóképp tisztelegni a szürke kisember-tömegek hétköznapjai előtt; akik beérnék annyival, hogy csak ne baszogassa őket a mindenkori hatalom.

Megérné összegyűjteni kétmillió aláírást a szürke zászló visszakapásáért, hisz ha kétmillió ember valamit akar a Kossuth téren, akkor már csak a számmisztika alapján is sanszos, hogy megkapnánk, ami nekünk jár. Ráadásul a világ legnemecsekernőbb zászlaja országimázs szepmontjából is megfontolandó, top témává váltatna Huffington Posttól Redittig.

Advertisement

Mivel magán a téren nem tudtam megenni szendvicsem, a lánctalpas Nagy Imre szobor mellé telepedtem le. Egy offline népművész trikolor hurkot font a mártír-miniszterelnök nyaka köré, de az üzenetét nem tudtam megfejteni. Szerintetek?

Share This Story

Get our newsletter