Jánosunk nem szarral gurigázik. Már Szilveszterkor megmutatta, hogy itt kéremszépen nem ilyen homousion-homoiousion bolhakotonfoltozáson kell nüanszoskodni, hogy most van-e magyar trikolor az asztalon, vagy nincs, és nem is  sétafikálva villogtatja a giccsparádé palotáját, mint holmiféle, az uborkafára túl magasra kapaszkodott, gerinctelen pojáca, hanem megosztotta a képernyőn az életterét egy fogyatékossal.

Éspedig egy ilyen fogyatékossal minden férfiember szívesen élne együtt. Weis Fanni egy olyan bűbájpofi-bombanő, akit még Oscar Pistorius se rúgna ki páros lábbal az ágyából, ráadásul moneyback-guaranteeval nem pofázik vissza.

Advertisement

Jánosunk mindezek felett nem az a karrierkommunista típus, ala Schmitt Pali bá’ – Kovács Laci bá’, aki hatalmával visszaélve, élesbe bepróbálkozna a leányzónál. Igazi férfi, with  hardworker parents from Rábaköz, mint ahogy  honlapján is állt. (Update:  “The family followed the traditions of the Rábaköz-region’s people and lived a life based on the respect for knowledge, diligence and performance.” ) Fegyelemezett családapaként inkább méltóságteljesen, kézivezérléssel csillapítaná Fanni iránti vágyát a Sándor-palota legkisebb helyiségében.

János volt már királycsináló. A Csornai Charles Bronson, ahogy egy másik, immár politikusként visszavonult, utolsó férfi, Csapody Miklós nevezte.  Taktikai műremek volt, ahogy vakondokozva megszavaztatta ellenzékből Sólyom Lászlót.

János megállította a regisztrációt. Hogy ő csak egy bábu, aki pusztán csipp-csupp formai okokból dobta vissza a törvényt a Talárosoknak, és nem az ő érdeme, hogy ez lett a vége, ami?!

Fogadjuk el a realitásokat: gúzsba kötve táncol János. Dehogy is akart ő elnök lenni. Amikor Plagizátor már végképp vállalhatatlan volt, pizsamában rángatták el a feladathoz.

Advertisement

Sütötték már rá, hogy puccsra készülő pártütő, és megjárta már a száműzetést. Jánosunk élete folyamatos rettegés. Bármikor felpattanhat palotájába a szolgálati különsiklón népes kíséretével Brezsnyev Viktor. És a pétergáborosan snájdig, friss bőrzsír-illatú, oldaszijjas Szijjártó, a CBA-fogatát hajtó Lázár János, na meg névrokona, a lézeraudis, (aki Rapcsák mázsás valagának fényesre nyalásával küzdötte fel magát az első vonalba) gyűrűjében adná át bűzös leheletű tovaris-csókját, mindeközben ezt sziszegve:

-Jól van János, de légy résen! Lehet, hogy a Párt ismét nyugatra küld.  Most nem egész Brüsszelig, csak Sopronkőhidáig.

Advertisement

János a bennünk élő kisember. A sótlan, angolul pocsékul beszélő jómunkásember, aki retteg a fejesétől.

Share This Story

Get our newsletter